Szikvíz gyártás Magyarországon

Jedlik Ányos munkásságának hatására vált közkedveltté a mesterséges ásványvíznek nevezett szikvíz, szódavíz. A fővárosi rézművesek, lakatosok gépek gyártásra specializálódtak így már a múlt században virágzásnak indult szikvízgyártás, mint kisipari mesterség.

A szikvízgyártás a két világháború között virágzott csak igazán. Az akkor gyártott gépek még ma is üzemelnek, termelnek jó minőségű szikvizet, jelezvén, hogy a magyar szikvízgyártási technológia milyen magas színvonalú.

A két világháború között, a termékválasztékot is bővítették. Szép külsejű, jó alapanyagból készült üvegeket - krómozott szifonfejjel - készítettek az elhasznált szikvizes üvegek pótlására. A mai 25 literes alumínium ballon ősét, a vörösrézből készült 10, 20, 30 literes ballont 1935. táján kezdték először alkalmazni, elsősorban a vendéglátóiparban. Ezek a ballonok azonban nemcsak nehezek, hanem igen drágák is voltak, hiszen belül vastag ónréteggel kellett meggátolni a réz oldódását. Egy ballon ára egyenlő volt egy ló árával. Amíg az azonos időben vásárolt ló ára 350 pengő volt, egy rézballonért ugyanakkor 380 pengőt fizettek.

A szikvízgyártó iparosok a negyvenes években erős, önálló ipartestületben védték jogaikat, országos jelleggel. A IX. kerületi Ferenc téren önálló, saját tulajdonú székházzal is rendelkeztek. Feljegyzésekből kiderül, hogy már 1942-ben is indítottak szakmai tanfolyamot, országosan meghirdetve.

1950-1952. között a virágzó szikvíz üzeméket államosították. A lakosság zúgolódása és elégedetlensége 1954-ben arra késztette a hatóságot, hogy a "szegények üdítője" a közkedvelt szódavíz lakossági terjesztését, házhoz szállítását újból engedélyezte.Akkoriban havi 40 kg szén-dioxidot utaltak csak ki egy-egy iparosnak, nehogy konkurenciát jelentsen a nagy állami üzemeknek. 1957 január 1-től megszűnt a "szénsav" felhasználásának korlátozása, de a forgalmi adó előzetes befizetése nem. Az 1951-ben alapvető élelmiszernek titulált szikvíz 1,10 Ft/liter maximált árához hozzányúlni nem akartak. 26 évig volt ez az ár érvényben és 1977-től lett a szikvíz szabad áras termék.

Érdemes végigolvasni az 1940-ben, a szikvízgyártó iparosok számára. összeállított "SZIKVIZIPARI LEXIKON"-t és a mára is vonatkozó ismereteit magunkévá tenni.

Ennek a bevezető szövege így hangzik:
"A szikvízipar gyakorlása, kezdete óta, mindig az ipartörvényen és az erre vonatkozó miniszteri rendeleteken alapszik. Ezek a rendeletek azonban a gyakorlatban kialakult követelményeknek megfelelően gyakran magyarázó határozatokra szorulnak, hogy az első fokú hatóságok a felmerült kérdésekben egységes álláspontot foglalhatnak el. Tehát a kialakult joggyakorlat képezte és képezi azt a jogalapot, amelynek a szikvízipar folytatása szempontjából éppen úgy elengedhetetlen feltétel, mint amilyen fontossággal bír annak tudása, hogy hol is van tulajdonképpen az a határ, amely ennek az iparnak gyakorlását körülbástyázza."