A Gerecse hegység bemutatása

A Gerecse, illetve Gerecse hegység (gyakran hibásan: *Gerecse-hegység) röghegység a Dunántúlon, a Dunazug-hegység háromszög alakú, legnyugatibb része.
Átlagos magassága 400 méter. Területe 850 km². Legmagasabb csúcsa, a Nagy-Gerecse 634 méter magas. Túlnyomó részt dachsteini mészkő, kisebb részben felső triász dolomit alkotja. Üledékes építőanyagainak (mészkő, homokkő, agyag, márga) helyi formái közül nevezetesek a mészkő barlangjai, a jura-mészkő „vörösmárványa”, az eocén, oligocén rétegek szénbányái, a cement alapanyaga, a márga, a Dunára néző lejtők vastag löszrétegébe vágott mély utak, löszfalak.

A Vértes-hegységtől a Tatai-árok, a Pilistől a Dorogi-medence (Dorog-Pilisvörösvár közötti árok), a Budai-hegységtől a Zsámbéki-medence választja el. Nyugati oldalán a Kisalföld peremvidékével határos. Északi lejtője a Duna felé meredeken végződik.

Tarjánról:
Tarján Tatabányától észak-keletre mintegy 10 km-re fekvő német nemzetiségű falu, amely a Gerecse-hegység központi medencéjében, a Szent László patak völgyében helyezkedik el. A török időkben 1529-től a török hódoltság területére esett. Német eredetű lakóit 1737-től kezdve Dél-Németországból telepítették ide. Gróf Esterházy József 40 katolikus családot telepített Németország déli és középső részéről Tarjánba.

A történelem viharai miatt a népesség száma változó volt. A XVII. Században a Csáky féle telepítés eredményeként református maEsemény hozzáadása a mai naphozgyarok éltek itt. 1727-ben lett at Esterházyak tulajdona. A jobbágyság megszűnésével a földeket felparcellázták és kisbirtokként kiosztották. Tarján védőszentje Szent György. Elhelyezkedése a Kárpát-medence fekvését idézi.

A dimbes-dombos, patakokkal szabdalt kis medencét a Gerecse hegykoszorúja öleli át. Igen régi település, Pesti Frigyes szerint először II. Endre idején, a XIII. században említik az oklevelekben. 1426-ban már a tatai vár tartozékai között történik róla említés. A község ekkor Esztergom megyéhez tartozott.

Erdőit a megalakult erdőbizottság kezelte. A múlt század végén már jól működő, jól jövedelmező tehenészet volt a faluban, emellett a fakitermelés is gazdagította a lakosságot. Az erdőbizottság rendszeresen bérbe adta az erdőket az Esterházyaknak, itt tartották a vadászatokat.